Üdvözlet a mezsgyéken.
Járj körbe!
Ha úton vagy, a Pipitértanya

elkísér haza…

Bemutatkozás

Régesrég alakul bennem ez a bemutatkozás. Meg az egész Pipitér Tanya (Érted. Pipi-tér Tanya. Játék a szavakkal! Ha-ha.) koncepció, és végig azt vártam, hogy egyszer majd tökéletes lesz. Minden célom letisztul, minden gondolatom logikus és elegáns formát ölt. Majd akkor! Na akkor kiállok vele! Vártam, filóztam, filóztam és vártam, míg egy éjjel megvilágosodtam: a lényeg épp az, hogy sosem lesz kész.

 Hadd modellezzem!

Egy intróban illő leszögezni, hogy a jövőbeli olvasó mit várhat a jövőbeli tartalmaktól. 2020 nyarán ezt így képzeltem el:

 „Pipitér én vagyok, ha tetszik, Pipitér Úrhölgy egy Pipitér Úrral, Kispipitérrel és Aprópipitérrel.
A tanya most fizikai valóságban kb. 1000 nm, de tanya a honlap is, meg a Kéktúra útvonala, egy elképzelt jövőbeli igazi tanya tanya, szóval mindenféle helyek, ahol pipitérek tanyázhatnak, márpedig az, mint afféle gyom, váratlan helyeken képes felbukkanni.
Ennek megfelelően a honlapon számtalan dolog feltűnhet, ami engem érdekel. Nem fontossági sorrendben, csak úgy össze-vissza: néprajz, mezőgazdaság, azon belül állattartás és növénytermesztés is, természetvédelem, ökológia, túrázás, lovak, madarászat, írás, olvasás, anyaság és csak azért nem folytatom, hogy maradjon tér a képzeletnek. Először biztos felkerülnek szép sorban, folytatásokban (amúgy jókaisan) részletek a regényeimből. Krisztusi korhoz közeledve az asztalfiókom fizikai és metaforikus értelemben is megtelt. Kezdetnek az első és az utolsó regény, aztán a többi négy. Tervezek még Tanyatörténeteket, írva és/vagy videózva, ahogy éppen jön. Bikinis képeket nem, mert úgy érzem, amit csinálok, az lehet közérdekű, a személyem meg amolyan magánérdek.
Na kellőképpen lila voltam, látszik, hogy zavarban vagyok. Ha beleolvastok, néztek, lesznek még más színek is, dögivel.
Én hiszek abban, hogy lehetünk sokszínűek, és nem kell, hogy Herman Ottó legyen az utolsó polihisztor ebben a hazában. A magunk szintjén mi is lehetünk azok, és ha hittel csinálunk valamit, az érték, akkor is, ha más nyerné meg abban a versenyszámban az olimpiát. Százszorszép, hmm? Úgyhogy lássunk neki!”

 Azóta, hogy ezeket a sorokat bepötyögtem a mobilomon, folyamatosan gondolkozom azon, mi az, amiben tényleg hiszek annyira, hogy megéri a nem létező szabadidőmet, erre fordítani. Tanyablog? Háztáji gazdaság népszerűsítése? Természetimádatom papírra/képernyőre öntése? Írásszenvedély? Van bármi a felsoroltak közül, amiről azt hiszem, csak én mondhatom el úgy, hogy az olvasónak az hasznára váljon? Amiben úgy hiszek, hogy az a hit állja az időt, és a tizennégy éves énemnek, aki először nekiült megírni egy regényt, ugyanúgy része, mint a harmincháromnak (időközben pipa), és talán az lesz majd a jövőbelinek is?

 Az intróm ma:

Amiben hiszek, az a kérdések, az örök keresés. És a szenvedéllyel végzett alkotás, legyen az könyv, család, túra, vagy egy kecskekarám. Hiszek a sokszínűségben. És a végső nagy igazság helyett az útközben talált dolgok értékében.

A Pipitér Tanya azért születik meg, mert a hittel végzett munka érték. És ha Isten, a sors, az élet, vagy bármi azt dobta, hogy ilyen filózó fia filóZsófia vagyok, akkor legyen már ennek valami haszna, olvassa, akinek ez fekszik. Mert mindannyian úton vagyunk, és úton lenni ajándék, akkor is, ha időnként olyan, amit szívesen visszaváltanánk.