Állatok a ház táján mindig voltak. Az egyik első történet rólam is hozzájuk köthető. Télvíz idején a babakocsiban altattak a teraszon, mert benn ordítottam, míg kinn órákig elaludtam. Egyik nap anya kinézett rám, megvagyok-e még. Édesdeden szenderegtem puha, rendszeresen fertőtlenített takarócskám alatt, lábamon szunnyadó kövér, csíkos macskánkkal. Az évek a jövő-menő macskák mellé hoztak kutyákat, aranyfácánokat, kanárikat, papagájokat… Mikor elkezdtem öntudatra ébredni, akkor már én hoztam haza kóbor kismacskát, elütött harkályt, macskafogta verebet, laborszökevény békát és csótányt… Felnőve a Pipitértanyával új szintre lépett a kapcsolatom házi és haszonállatokkal. És még nem ért véget! Erről az utazásról szól ez a blog.